érverés
érverés főnév
1. <A vérkeringés következtében> az ütőér ütemes kitágulása és összehúzódása, lüktetése. Gyors, lassú érverés; mennyi az érverése? A beteg érverése gyorsul, szabálytalan; kitapintja, méri, számolja az érverését. Az érverés a test felületén levő ütőereken jól érezhető. A kezét fogja, a csuklóján tartja az ujjait. Érverés félperc alatt hatvan. A lökések erősek, a ritmus jó, a szíve egészséges. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az élet v. vmely érzelem, érzés, vágy megnyilvánulása. Újra égünk őseink honáért … És érezzük minden érverését, Szent nevére feldobog szivünk. (Vörösmarty Mihály) Leghalkabb érverésünkből, legbensőbb érzelmeinkből se tűnjék ki egyéb, mint alkotmányos úton békésen haladni akarás. (Vörösmarty Mihály) Csapástól most e föld kietlen! | Az élet érverése, áll. (Tompa Mihály)
érverésű.
