érvelés
érvelés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az érvel igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki érvel; érvekkel való bizonyítás, megokolás, ill. az ennek során használt érv(ek), bizonyíték(ok). Erőszakos, hamis, hiábavaló, józan, szellemes, tudományos érvelés. Érvelése elfogadhatatlan, meggyőző. Halomra dőlt minden érvelése. Vkinek az érveléseit megcáfolja. A fáradhatatlan vitatkozó ismét megjelent előttünk, hogy … hamis érveléseivel … elhitesse velünk felvetett tézise helyességét. (Ambrus Zoltán) Vita az volt, de érvelés soha. (Móricz Zsigmond)
érvelési; érvelésű.
