értetlen
értetlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki vmely beszédet, helyzetet nem ért meg, ill. aki bizonyos vonatkozásban nehéz felfogásúnak mutatkozik. Értetlen ember. Üzleti ügyekben értetlennek bizonyult. Ne légy már olyan értetlen! || a. Ilyen személyre jellemző. Értetlen elme. Értetlenül állok ezzel a fordulattal szemben. Értetlenül csóválta fejét. Értetlenül fogadta a hírt. Lenci értetlenül tekintett széjjel a semmiben. (Jókai Mór) A gyermek megzavart, kínlódó arcocskával, értetlenül bámult rá. (Kaffka Margit)
2. (ritka) Nem megértő, közömbös, érzéketlen <személy, csoport>. Oh, milyen értetlen nép ez a közönség! (Jókai Mór)
3. (régies) Érthetetlen, értelmetlen <beszéd, szó>. A szaladó Mahmudot szemléli … Amint … beordit … S részeg Oroszlánnak lábánál összerogy. Ébred | … ez … S gőzölgő torkán értetlen hangot üvöltöz. (Vörösmarty Mihály) Beszélt őrjöngő hadarással össze-vissza értetlen dolgokat. (Jókai Mór)
értetlenség.
