érték
érték főnév -et, -e [ë, e]
I. Vminek megbecsült volta.
1. <Vmely anyagban, tárgyban, eszközben> az a jelleg, tulajdonság, hogy vmely szükségletet elégít ki, és az egyén v. a társadalom részéről megbecsülésben részesül. Élvezeti, használati érték. Számára nincs értéke a szeszes italnak. Minden csecsebecsének nagy értéket tulajdonít. || a. <Személyben, közösségben, emberi cselekvésben, alkotásban> a társadalmi élet és a kultúra szempontjából becses, s ezért az egyéntől és a közösségtől nagyra tartott tulajdonság. Emberi, erkölcsi, költői, lelki, művészi, szellemi érték; vmely cselekedet értéke; a bátorság, a lelkiismeretesség értéke. Ennek a műnek felbecsülhetetlen az értéke. Az embereket valódi értékük szerint kell becsülnünk. A regény korfestő értékét el kell ismerni.
2. (ritka) Vmely cselekvésnek, eljárásnak haszonnal, eredménnyel járó volta. A tarlóhántásnak az is igen nagy gyakorlati értéke, hogy utána a második szántás könnyű lesz.
II. Vminek vmely mértékkel kifejezhető jelentése, ill. jelentősége.
1. (közgazdaságtan) <Árutermelési viszonylagban:> vmely áru elkészítéséhez társadalmilag szükséges munka mennyisége. A ® munkaerő értéke. || a. A pénz értéke: annak a viszonynak a kifejezése, hogy a pénz milyen árumennyiségre cserélhető be. Esik, emelkedik a pénz értéke; vmi veszélyezteti a pénz értékét. || b. Vmely árunak pénzben kifejezett becse. Az áru értéke; ® minta érték nélkül; emelkedik, csökken vmely áru értéke; értékén alul vesz, ad el vmit; vmilyen értéket képvisel vmely áru. A pamut értékét a szálak hossza, finomsága, szilárdsága és fénye szabja meg. [Kosarába rakott] arany láncot is még, s több ily csecsebecsét, Melynek nem az érték adja csupán becsét. (Arany János) Értéken felül biztosítják a vetéseiket. (Mikszáth Kálmán) || c. (pénzügy, 1945 előtt) Vmely értékpapíron megnevezett összeg, melynek megfelelője pénzben v. áruban valósul meg. Értéke áruban, készpénzben, ingatlanban. || d. (kereskedelem) Jövedelemnek, bevételnek pénzben kifejezhető nagysága, összege. A heti, havi, évi forgalom értéke.
2. Vmely jelnek meghatározott rendszerben, meghatározott környezetben érvényes, ill. haszn. jelentése. Egy O alakú karikának más az értéke a betűk, mint a számjegyek között.
3. (mennyiségtan) Vmely mennyiség nagyságát kifejező szám. Pozitív, negatív, valós érték; az x értéke; vmely szám ® abszolút értéke; ® helyi érték. || a. Vmely anyagnak, energiának, folyamatnak vmely mértékegységgel kifejezett nagysága. A hőmennyiségnek kalóriában kifejezett értéke.
4. (zene) (Ritmikus) érték: vmely hangnak az az időtartama, melyet a jelölésére haszn. hangjegy alakja a zenei jelrendszerben kifejez; hangérték (2). Az egész hang értéke négyszer annyi, mint a negyedé. A hangjegy melletti pont a hang értékét felével hosszabbítja meg.
III. Értékes dolog, személy.
1. Olyan anyag, termék, termény, áru, amely vmely emberi szükségletet elégít ki. A munkás értékeket termel. Marx szerint az áruk mint értékek csupán megszilárdult munkaidő meghatározott mennyiségei. Arra … nem volt hajlandó, hogy a rettenetesen szegény … családnak egy fillér értéket is juttasson, míg él. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan tárgy, eszköz, jószág, amelynek az átlagosnál nagyobb becse van. Elutazása előtt még egy sereg, kis helyen elférő értéket vásárolt össze. Három nap alatt sietett becsesebb értékeit összegyűjteni. (Jókai Mór) Annyi pénzt sose keresett … édesapám, hogy nagy értékeket állítson be, lovakat, teheneket, juhnyájat. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Vagyon, tulajdon. Kalmár nagy útnak s tengernek hiszen, S gyakorta értékével odavész. (Vörösmarty Mihály)
2. (pénzügy, 1945 előtt) <A tőzsdei forgalomban> pénzt helyettesítő, ill. pénzösszeget képviselő értékpapír. Az értékek szilárdultak.
3. <A társadalmi életben, ill. a kultúra területén> bizonyos tulajdonsága(i), ill. alkotása(i) miatt nagyra becsült személy. Minden tudományos területen vannak nagy értékeink. A költők, művészek és tudósok a társadalom nagy értékei.
Szóösszetétel(ek): 1. értékarány; értékbecslés; értékbecslő; értékbevallás; értékbiztosítás; értékbörze; értékemelkedés; értékforrás; értékgyarapítás; értékhordozó; értékhullámzás; értékjegy; értékjegyzék; értékjel; értékjelleg; értékjelölés; értékképző; értékkifejezés; értékkülönbözet; értékleírás; értékmeghatározás; értékmegjelölés; értékmegőrzés; értékmennyiség; értéknagyság; értéknövekedés; értékösszeg; értékrész; értékszabás; értékszámítás; értékszámla; értéktermék; értéktermelés; értéktömeg; értékvagyon; értékváltozás; értékvám; értékveszteség; 2. aranyérték; áruérték; becsérték; belérték; csereérték; csúcsérték; egyenérték; ellenérték; forintérték; fűtőérték; hangérték; határérték; helyérték; koronaérték; középérték; kultúrérték; névérték; összérték; pénzérték; perérték; tápérték; többletérték; tőkeérték; vegyérték.
értékű.
