erőltetett
erőltetett [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <dolog>, amelyet vkire erőltettek v. erőltetnek (1–3); erővel, erőszakkal ki- v. rákényszerített, erőszakolt. Erőltetett evés, ivás; a betegre erőltetett munka. Nem találja örömét a rá erőltetett szereplésben. A rá erőltetett tisztség terhére volt. Manó vigye | vígságtokat, hol a szabad magyar | érzés az itt erőltetett feszesség | láncába kéntelen harapni. (Katona József)
2. Túlságosan nagy erőkifejtést kívánó, megerőltető <cselekvés>; hajszolt. Erőltetett menet, munkatempó. Két kezét nadrágzsebébe dugva erőltetett meneteléssel gyalogolt, hogy meg ne ázzék. (Kosztolányi Dezső)
3. Magára erőszakolt, nem szívből jövő, nem természetes <életjelenség, magatartás>; kényszeredett, mesterkélt. Erőltetett mosoly, nevetés, tréfa, udvariasság. Uram! kezdé erőltetett, haragos hangon. (Jókai Mór)
erőltetettség.
