ernyed
ernyed [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. (választékos) Fárad, lankad. Keze, lába ernyed; izmai ernyednek. Napszálltakor az aratók már ernyedni kezdtek.
2. (tájszó) <Öltöny, ruhadarab, elnyűtt szövött anyag> kopik, foszlik, mállik. Ernyed a posztó, a vászon. Ernyed a kabátja a könyökén.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Buzgalom, lelkesedés> csökken, csappan. Lelkesedése másnapra észrevehetően ernyedt. Szorgalma egyre ernyedt. Diadalon edzett bizodalma ernyed A várbeli népnek. (Arany János)
Igekötős igék: elernyed.
ernyedés; ernyedő.
