erkölcsbíró
erkölcsbíró főnév
1. Az a személy, aki mások erkölcsét ellenőrzi, bírálja, megítéli. Az öreg úr a háza népének szigorú erkölcsbírája volt. Cátó akart lenni, igaz erkölcsbíró. (Arany János) || a. (gúnyos) Az a személy, aki illetéktelenül bírálja mások viselkedését, cselekedetét; erénycsősz. Mi az, felcsaptál erkölcsbírónak? De nagy erkölcsbíró lett belőled!
2. (jogtudomány, ritka, régies) <A XVIII. sz-ban> olyan bíró, aki a jó erkölcs ellen vétők felett ítélkezett. A Mária Terézia idejében Bécsben működő erkölcsbíróság tagjai voltak az erkölcsbírók.
erkölcsbíráskodik; erkölcsbírói; erkölcsbíróság; erkölcsbíróskodik.
