erjed
erjed [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben)
<Vmely szerves anyag mikroorganizmusok termelte erjesztők hatására> egyszerűbb anyagokra bomlik. Erjed a cefre, a must. Fürtödnek, melyből borod erjed, | ne hányjad el rohadt szemét: | attól édesebb lesz a bor. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Helyzet, ügy, indulat> a kibontakozást megelőző, forrongó, zavaros állapotban van. Erjednek a dolgok. A helyzet már erjed. A népharag egész titokban erjedett tovább. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kierjed; megerjed.
erjedő.
