ereszkedik
ereszkedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Lefelé irányuló lassú mozgásban van, lassan lefelé halad; lejjebb bocsátkozik, lejt. Tengerbe, vízbe ereszkedik. Köd ereszkedik a vidékre. Térdre ereszkedik. A repülőgép a földre ereszkedett. Az út a völgybe ereszkedik. Kötélen a kútba ereszkedik. A kocsi lassan ereszkedett lefelé a hegyi úton. A csónak túlsó oldalán ereszkedj a vízbe. (Gárdonyi Géza) A szigetre áthatolhatatlan köd ereszkedett. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban.> Vmibe ereszkedik: <tekintélyesebb személy kevésbé tekintélyessel> rendsz. előzetes szándék nélkül vmely céllal szót kezd váltani. Alkuba, beszédbe, szóba, vitába ereszkedik vkivel. Felkereste a kikötőt, s beszédbe ereszkedett az olasz hajósokkal. (Jókai Mór)
3. <Kötés, kötelék, hurok> tágul, enged. Ereszkedik a hordó abroncsa.
4. (irodalomtudomány) <Vers ritmusa, versláb> lejt, azaz a kezdő hosszú szótag után egy v. több rövid szótag következik. A versláb ereszkedik.
Igekötős igék: aláereszkedik; leereszkedik; megereszkedik; ráereszkedik; visszaereszkedik.
ereszkedés.
