epés
epés [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Epével (1) kevert, szennyezett. Epés hányadék. Sajnos, tisztítás közben a liba májának egy része is epés lett. || a. (orvostudomány) Epés diéta: epebajos, epebántalomban szenvedő személyek számára rendelt, készített d.
2. (átvitt értelemben) Keserűen haragos, bántón csípős, kesernyés <személy>; kolerikus. Kevésre becsülte ezt a korlátolt, epés embert. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Ilyen természetre, egyéniségre jellemző, rá valló, mutató, keserű, gúnyos <magatartás, megnyilatkozás>. Epés beszéd, kifakadás, megjegyzés; epés mosoly, tréfa. Epésen válaszol. Epések lesznek talán szavaim: de keserű, kínos emlékezetek támadnak lelkemben. (Kölcsey Ferenc) Henriette értette az epés célzásokat. (Jókai Mór) Juricics ajkán epés mosoly mutatkozott. (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas) <Kórházban, diétázásnál> epebajos, epebántalomban szenvedő személy. Az epéseket felülvizsgálták.
epésség.
