enemű
enemű [e-e v. e-ë] névmás, mutató (melléknévi) (választékos, sajtónyelvi)
A szóban forgó, az említett közeli dolog körébe tartozó s a többihez hasonló; ilyenfajta, effajta. Kőszénből új műanyagot próbál előállítani; enemű kísérletei már régóta folynak. Lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram … óráját … Mikor enemű rendeleteit osztogatná a derék úr [= a rendőrfőnök], egyszerre csak betoppan Gerge uram. (Mikszáth Kálmán)
