elzeng
elzeng ige (irodalmi nyelvben)
1. tárgyas <Költő> emelkedett, magasztos hangon előad, elmond, elénekel vmit. Vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg. (Arany János)
2. tárgyatlan <Vmi, főleg zengő hang, dallam> lassan elhal, elmúlik. A dörgés hangjai elzengtek. (Jókai Mór) Régen elzengtek Sappho napjai | … A líra meghal, és a bús | élet a kettes csöndbe menekül. (Babits Mihály)
3. tárgyatlan <Hang, ének> zengve vmely távolságra, bizonyos ideig elhallatszik. Éneke messzire elzengett a víz felett.
elzengés; elzengett; elzenghető; elzengő.
