elvezetés
elvezetés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elvezet (1–4, 6) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit elvezetnek (vhonnan v. vhová).
1. <Személynek, állatnak, járműnek> kísérőként, gondviselőként, útbaigazítóként v. vezetőként vhová való kísérése, irányítása. A kisgyermek elvezetése az óvodába; a ló elvezetése a kúthoz; a sebesült elvezetése a mentőkhöz; az autó elvezetése; a hajó elvezetése a kikötőbe. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely intézménynek folyamatos irányítása. Egy kisebb üzem elvezetésének feladatát el tudná látni.
2. Víz(tömeg)nek mesterséges árok, meder v. csatorna segítségével való továbbítása, eljuttatása más helyre. A vadvizek elvezetése a földekről. || a. Víz-, gáz-, villanyvezeték kiépítése vmely helyre. A villany elvezetése a faluba.
Szóösszetétel(ek): vízelvezetés.
