elvétve
elvétve [e-e] határozószó
1. Csak alig néhány helyen; itt-ott. Elvétve piros foltok vannak a bőrén. Elvétve csapadék ¬. Csak elvétve akad a határban egy-egy fehér nyárfa. (Nagy Lajos)
2. Hosszú időközökben; néha-néha; szerfölött ritkán. Nyomósítva: nagy elvétve. Csak elvétve fordul elő, hogy elkésik. Sári néni … Keble róna, … Mintha már alatta szív se vóna; Ott van még a szív, de mozdulatlan, Csak nagy néha, csak elvétve dobban. (Petőfi Sándor) Csak elvétve vasárnaponkint délután … kerül Boriskára a szó. (Mikszáth Kálmán)
