elvetet
elvetet [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..tessen [e-ë] elvétet
1. (ritka) Elvetet vkitől v. vhonnan vmit: utasítást ad, hogy vkitől v. vhonnan elvegyenek vmit. Elvetette tőle a nem neki való könyvet.
2. Elvetet (vkivel) vkit: odahat, hogy vmely férfi a megnevezett nőt elvegye, feleségül vegye. Azon mesterkedett, hogy lányát elvetesse a fiatal orvossal. [Istvánt] az apja házasította meg, a leggazdagabb parasztlányt vétette el vele. (Móricz Zsigmond)
elvetetés; elvetető.
