elvesztés
elvesztés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elveszt (1–9) igével kifejezett történés v. cselekvés, ill. annak eredménye; az a cselekvés, ill. tény, hogy vmit elvesztenek, ill. elvesztettek.
1. Vmely dolognak, tárgynak, értéknek véletlenül, észrevétlenül v. gondatlanságból való elejtése, elhagyása. Iratainak, kesztyűjének, pénztárcájának, táskájának elvesztése. || a. Személynek maga mellől való elhagyása, a tőle való szándéktalan elszakadás folytán. Barátjának, fiának elvesztése a nagy tömegben. || b. Vmely addig látott, érzékelt személy, dolog eltűnése, szem elől tévesztése. Az irány, a nyom elvesztése; társainak elvesztése szeme elől.
2. Vmely állapot, (állandó) tulajdon(ság), sajátság, képesség birtokából való kiesés, ill. annak megszűnése. Beszélőképességének, egészségének, fél karjának, hallásának, hangjának, látásának, szeme világának, szűzességének elvesztése; bátorságának, becsületének, bizalmának, eszének, eszméletének, hidegvérének, (jó)kedvének, józanságának, lélekjelenlétének, munkakedvének, nyugalmának, öntudatának, szépségének, szerencséjének, türelmének elvesztése; a mag csírázóképességének, az anyag rugalmasságának, színének elvesztése. Az élet elvesztésének a tudata csak egy melancholikus mosolyt csal a mi nevető bölcsészünk ajkára. (Ambrus Zoltán) || a. Vmely értékes elvont tulajdonság, sajátság megszűnése. Időszerűségének, jelentőségének elvesztése. || b. Vmely értéknek v. előny(ös helyzet)nek, jognak a birtokából külső erő, esemény, tényező hatására történő kiesés, kicsöppenés. Állampolgárságának, állásának, függetlenségének, vmely jogának, jövedelmének, kenyerének, népszerűségének, rangjának, szabadságának, tekintélyének, vagyonának elvesztése; mások bizalmának, jóakaratának, kegyének, megbecsülésének elvesztése; a polgári jogok elvesztése; a politikai jogok elvesztése; a gazdasági erőforrások, az ország, a terület elvesztése. || c. Vmely küzdelemnek az egyik félre nézve rossz, kedvezőtlen kimenetele, eredménye, s ezzel a megszerezhető, vitatott előnynek v. a tétnek az ellenfél számára való átengedése, ill. az így bekövetkező hátrányos, káros helyzet, állapot. A csata, a fogadás, a háború, a játszma, a mérkőzés, a per, az ütközet, a verseny elvesztése; pénzének kártyán való elvesztése; a tét elvesztése.
3. (ritka) Vmely becsült, szeretett személytől való kényszerű (egyszer s mindenkorra szóló) elszakadás, elválás. Külföldre szakadt honfitársaink elvesztése. Fájt neki barátja elvesztése. || a. (választékos) (Gyak. közeli hozzátartozót, kedves ismerőst ért) halál. Fiának, öccsének, szüleinek elvesztése; menyasszonyának, szerelmesének elvesztése. A tehetséges fiatal író korai elvesztése irodalmunk nagy vesztesége. || b. (régies) Vkinek vmely módon, eszközzel való megölése, kivégzése. Vkinek karddal, méreggel, pallossal való elvesztése.
