elveszt
elveszt tárgyas ige
Általában okozza v. hagyja, hogy vmi, vki elvesszen.
1. <Tárgyat> tudtán kívül elejt, elhány, vhol hagy, úgyhogy nem tudja, hol lehet. Elvesztette iratait, kesztyűjét, pénztárcáját. Vigyáz rá, nem veszíti el. Réten, réten, sej az újszegedi réten Elvesztettem a zsebrevaló késem. (népköltés) Keresgélni kezde, Mint aki tűt vagy más effélét elveszte. (Arany János)
2. <Személyt> maga mellől elhagy; gondatlanságból okozza, hogy vki elszakad tőle, ill. nem tudja megakadályozni, hogy el ne szakadjon. A nagy tolongásban elvesztette öccsét. || a. Szeme elől elveszt: <vkit, vmit, akit, amit az imént még látott> egyszerre nem lát, szem elől téveszt. Megpillantotta, de mindjárt el is vesztette szem elől. A vezéri alakot … el sem veszthette az ember szemei elől. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Elveszt vmely nyomot, irányt: az eddig követett nyomot, irányt a tájékozódást lehetővé tevő körülmények hiányában nem képes követni. Elvesztette a megszökött tolvaj nyomát. A sötét erdőben elvesztette az irányt.
3. (választékos) Vki elveszt vkit: vkinek vmely hozzátartozója, kedves v. becsült ismerőse meghal. Elvesztette szüleit. Egy évben vesztette el gyermekét és férjét. A magyar irodalom egyik nagy reménységét vesztettük el benne. Tízéves korában elveszté anyját a leányka. (Jókai Mór)
4. Elveszt(i) vmi(jé)t: <ember> vmely állandó v. alkalmi testi v. lelki sajátságot, tulajdonságot, képességet, birtokot nem tart meg, nem bírja tulajdonában, hatalmában megtartani, nem rendelkezik tovább vele. Elveszti bátorságát; elveszti egyensúlyát: nem tud egyensúlyban maradni, és ezért eldőlés, elesés fenyegeti; elveszti az eszét: a) megőrül; b) <részegségben, mámorban v. hatalmas indulat, szenvedély hatására> magán kívül lesz, öntudatlanná, beszámíthatatlanná válik; elveszti az eszméletét, öntudatát: elájul; elveszti a ® fejét; elveszti a hallását: a) megsüketül; b) zenei hallása megromlik; elveszti a hangját: a) bereked; b) nem tud többé hangosan beszélni v. (művészien) énekelni; soha se veszti el hidegvérét; elveszti a kedvét: elkedvetlenedik; elveszti látását: megvakul; (régies) elveszti a lelkét: magán kívül lesz, beszámíthatatlanná válik, kül. örömében, mámorában; elveszti a lélekjelenlétét; elveszti nyugalmát, türelmét; elveszti (a) szeme világát: a) megvakul; b) erős fénytől egy ideig káprázik a szeme; elvesztette a ® szemét; elveszti a szívét: a) beleszeret vkibe; b) (választékos) megijed, megrémül; elveszti a szüzességét v. érintetlenségét; elvesztette minden reményét. Ha te iszol, egészen elveszted az eszedet. Bánfi e közbeszólásra elveszté mérsékletét. (Jókai Mór) Úgy érezte, hogy mindjárt elveszti eszét. (Tolnai Lajos) Egy rohamja is volt, huszonnégy órára elvesztette beszélőképességét. (Kosztolányi Dezső) Ha meghal a parancsnok, akkor elveszti a fejét mindenki, nem tudja, mit csináljon. (Móricz Zsigmond) || a. <Ember vmely előnyös helyzetet, előnyt, jogot, birtokot> bizonyos időponttól kezdve nem birtokol tovább. Elveszti állampolgárságát, állását, hivatalát, kenyerét, rangját; elveszti becsületét; elveszti vkinek a bizalmát, jóakaratát, kegyét, megbecsülését; elveszti függetlenségét; elveszti a ® hitelét; elveszti a jogát vmihez; (átvitt értelemben) elveszti lába alól a talajt: a) megszédül; b) magatartása, állásfoglalása ingadozóvá, bizonytalanná válik; c) életkörülményei bizonytalanná válnak; elvesztette tekintélyét. Minden vagyonát elvesztette. A háborúban egész országát elvesztette. A nagybirtokosok és nagytőkések elvesztették gazdasági erőforrásaikat. Ügyetlennek s olyannak éreztem magam, mint aki elvesztette tekintélyét. (Gelléri Andor Endre) || b. <Küzdelemben, játékban, mérkőzésben tétet, előnyt> mint legyőzött, ill. vesztes kénytelen a győztes, ill. nyertes ellenfélnek átengedni. Minden pénzét elvesztette a kártyán. A csapat mindkét pontot elvesztette. || c. Vki számára, vki szemében v. vki előtt elveszt vmit: <személy, dolog> vkinek az értékelése szerint bizonyos időtől kezdve nem birtokol tovább vmely előnyös tulajdonságot. Számomra elvesztette jelentőségét. Előttem minden tekintélyét elvesztette. Meguntam ezt a földi életet, Mely elvesztette szépségét szememben. (Petőfi Sándor)
5. Vmi elveszti vmijét: vmely anyagnak, dolognak, tárgynak vmely eddigi tulajdonsága, képessége megszűnik. A magvak egy része elveszti csírázóképességét. A sodrony elvesztette rugalmasságát. A ruha elvesztette színét. Az ügy elvesztette jelentőségét. A történet ily előadásban elveszti komikus jellegét. A kard elvesztette élét, ha testéhez ért. (Mikszáth Kálmán)
6. Elveszt vmit: vesztesként, legyőzöttként kerül ki belőle. Elvesztette a csatát, az ütközetet. Ezt a mérkőzést nem szabad elveszteni. Elveszti a játékot v. a játszmát: a) a játék szóban forgó menetében vesztes lesz, kikap; b) (átvitt értelemben) merész, kockázatos vállalkozása nem sikerül. Akinek a siker a fejébe száll, az végül is elveszti a játszmát. Forgách … elveszté a játékot mind a két oldalon. Itt Rákóczi vetteté őt fogságba, amott a király száműzte. (Jókai Mór) || a. (jogtudomány) Elveszti a pert: a) mint alperest a bíróság elmarasztalja, a felperes keresetének teljesítésére kötelezi; b) mint felperest a bíróság elutasítja keresetével. Elvesztette a perét a megyén, feljebb vitte a táblákra, elhúzódott évekig. (Jókai Mór) || b. Elveszti a fogadást: a fogadásban a másik félnek lesz igaza (s ezért a fogadásban vállalt kötelezettségét köteles teljesíteni).
7. <Olyasmit, amit más mond v. tesz v. ami történik> figyelmével nem követ, s így nem fog fel, nem hall v. nem ért meg. A szónoknak egy szavát, egy mondatát, egyetlen mozdulatát, pillantását sem akarja elveszteni. Feszülten figyelt, és semmit el nem vesztett abból, ami a színpadon történt. A közbekiáltások annyira zavarták, hogy elvesztette beszéde fonalát.
8. Vmennyi időt elveszt (vmivel): vmennyi időt eltölt úgy, hogy azt veszteségnek, ill. fölöslegesnek érzi. Két órát elvesztett a motor javításával. Mennyi időt elvesztettem a keresgéléssel! Sok szép időt vesztettem el Ez áluton. (Madách Imre) || a. Nincs elveszteni való időm (időd stb.): sietnem (sietned stb.) kell, a legkisebb időt is ki kell használnom (használnod stb.). Direktor úr, … nekünk egyetlen elveszteni való percünk sincs. (Vas Gereben)
9. (régies, irodalmi nyelvben) Elveszt vkit: vesztét okozza vkinek, megöli; elveszti magát: öngyilkosságot követ el. Voltak egyesek közöttünk, Tiszta, hű, nagy szellemek … Hány volt köztök, kiket a hon, Maga a hon veszte el! (Petőfi Sándor) Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, régies) <Szemölcsöt, foltot> kiirt, eltüntet. Adja ide [a kezét], én elvesztem onnan [a szemölcsöt]. (Jókai Mór)
10. (ruházkodás, ritka) Elveszít (2).
Szólás(ok): ld. rév.
elvesztett; elveszthető; elvesztő.
