eltesz
eltesz tárgyas ige
1. <Tárgyat> vhonnan, ahol eddig volt, elvesz, felemel, és máshová tesz úgy, hogy eddigi helye szabaddá válik. Elteszi a könyveket az asztalról, a széket az útból.
2. Mások szeme elől rejtettebb, biztos helyre tesz; biztonságba helyez. Elteszi az iratokat. Olyan jól elteszi, hogy maga sem találja. Egy bankutalvány lesz az öröksége, … amit a mellényzsebébe eltehet. (Mikszáth Kálmán) A névjegyet … eltettem abba a bonbonos skatulyába, melyben apró-cseprő emléktárgyaimat szoktam őrizni. (Herczeg Ferenc) || a. Vmit a megszokott, rendes helyére tesz; <pénzt> zsebre tesz; <több tárgyat> helyre rak. Elteszi a ruháját. Tedd el a könyveidet! Ezt a pénzt tegye el, mert ez még visszajár. || b. Vmit eltesz (magának): a) (rosszalló) csalárdul megszerzi. Az egész hasznot ő teszi el. b) a maga hasznára fordítja. Ezt meg tedd el magadnak!
3. <Tárgyat> megóvás végett arra alkalmas helyre tesz; félretesz, hogy megőrizze; <pénzt> félretéve megtakarít. A maradékot elteszi vacsorára. Havonta harminc forintot tett el. Kacagtató egy levél … sajnálom, hogy el nem tettem a számodra. (Mikszáth Kálmán) A kisebb tárgyakat, melyekhez hozzáértem, eltette emlékül. (Kosztolányi Dezső) || a. <Ételneműt> vmilyen eljárással, gyak. befőzéssel tartósít, elállóvá tesz, és megfelelően elhelyez, hogy hosszabb időn át élvezhető maradjon. Eltesz télire egy kis savanyúságot; borba, ecetbe tesz el gyümölcsöt; zsírba tesz el halat, húst. Sok cseresznyét tett el a jövő évre. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Elteszi magát holnapra v. másnapra: lefekszik éjjeli alvásra; nyugovóra tér. Késő van, eltesszük magunkat holnapra. Én is eltenném magam holnapra. (Móra Ferenc) Hát tegyük el magunkat holnapra. (Krúdy Gyula) || c. (átvitt értelemben) Bosszúját v. haragját elteszi holnapra v. (ritka) a jégre: az elintézést, megtorlást későbbi, bizonytalan v. alkalmasabb időre, legalább másnapra halasztja. Spanyol vér nem szokta eltenni bosszúját és gyalázatát holnapra. (Jókai Mór)
4. <Személyt> vmely más(ik), rendsz. kisebb jelentőségű munkahelyre rendel, áthelyez. Eltették a központból. Már eltették tőlünk. Innen sok embert eltettek. Büntetésből eltették egy kis faluba. || a. Eltesz vkit szem elől v. az útból: vmely kellemetlen v. nehézséget támasztó egyént eltávolít v. távol tart vhonnan; gondoskodik arról, hogy távol legyen. || b. (átvitt értelemben) Eltesz vkit láb alól: a) (ritka) eltávolítja; b) megöli.
eltehető; eltetet; eltett; eltevő.
