éltes
éltes [e v. ë] melléknév (-en), -ebb [e, e] (választékos)
Magas életkorú, koros, öreg <személy>. Éltes ember, hölgy. Agg Ulemán ví még, s víttában az éltes atyának Látni megifjúdott erejét. (Vörösmarty Mihály) Parancsa kiméne; Országa huszonnégy legidősebb véne | Budára begyűljön … Tisztelve megőszült fiak éltes apja. (Arany János)
