eltérít
eltérít tárgyas ige
1. <Mozgásban levő személyt, dolgot v. jelenséget> arra késztet, hogy addigi irányától eltérjen. Vkit, vmit eltérít vhonnan; (főleg átvitt értelemben) eltérít vkit a jó v. helyes útról. || a. Eltéríti vkinek a figyelmét: <szavaival, viselkedésével v. cselekvésével> arra késztet vkit, hogy másra figyeljen, mint amire addig figyelt. || b. Eltérít vkit a tárgytól: <beszéd közben> arra készteti, hogy szakítsa meg gondolatmenetét, és másról kezdjen beszélni. Közbeszólásával eltérítette az előadót a tárgytól.
2. (átvitt értelemben) Eltérít vkit vmitől: ráveszi, hogy ne hajtsa végre vmely elhatározását v. szándékát, álljon el tőle. Eltéríti elhatározásától, szándékától, tervétől.
eltérítés; eltérített; eltéríthető; eltérítő; eltérítődik.
