eltép

Teljes szövegű keresés

eltép tárgyas ige
1. <Főképp ruhaneműt> darabokra tép; elszakít, szétszakít. Eltépte a ruháját. Eltépte a vásznat a sebre kötésnek. Elolvasás után eltépte a levelet.  A vörös barát … eltépi … szőrkötelét, … földhöz vágja … a kámzsát. (Eötvös Károly) Hatszor tépte el már, amit írt, újra kezdte mindig. (Ady Endre) || a. (költői, régies) <Vadállat> szétmarcangol vmit, vkit; széttép.  A tenger szörnyei Tépjék el testemet. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Erkölcsi köteléket, gátlást> erőszakosan megszüntet. Eltépett minden szálat, mely a múlthoz kötötte.  Eltépek önként mindent, ami köt. (Vörösmarty Mihály) Minden alvó indulat eltépte fékeit szívében. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Eltépi magát: kitépi magát vhonnan.  (Gábor nagy erővel eltépi magát.) Isten veled! (Szigligeti Ede)
3. (irodalmi nyelvben) Letép.  E gyermek az enyém: Ki tépi őt el az anyakebelről! (Madách Imre)
eltépdes; eltépeget; eltépés; eltépett; eltéphetetlen; eltéphető; eltépő; eltépődik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT