elrejtőzik
elrejtőzik tárgyatlan ige, (régies, irodalmi nyelvben) elrejtezik
1. Elrejtőzik vhová: olyan helyre rejtőzik (1), ahol (feltehetőleg) nem találják meg, nem fedezik fel; elbúvik. Elrejtőzik a padlásra. A támadó elrejtőzött a bokorba. Az üldözött elrejtőzött a nádasba. || a. Elrejtőzik vhol: vhol rejtekhelyet, búvóhelyet találva, ott tartózkodik (, hogy ne vegyék észre, ne találják meg). Elrejtőzik az asztal alatt. Elrejtőzött a nádasban. Száműztem magamat az emberek közűl, Magányba mentem és mélyen rejteztem el. (Petőfi Sándor) || b. Elrejtőzik vki, vmi elől: úgy, azért rejtőzik el, hogy vki ne találja meg, ne fedezze fel, ill. vmi ne zavarja, ne bántsa. Elrejtőzik üldözői elől. Elrejtőzött az ostromlók elől. El kell rejtőzni a szél, a nap elől. Világ elől elrejtezém. (Komjáthy Jenő)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi eltűnik szem elől; elbúvik. Egy kő alól víz szivárgott ki, … majd eltűnt, … aztán előbukkant odább és újra elrejtőzött. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Elrejtőzik vmi mögé v. (ritka) alá: <vkinek igazibb lénye, ill. vminek igazibb, valódibb lényege, mozzanata> vmit álarcként, lepelként használ, azzal eltakarja magát. Elrejtőzik humoros álarca mögé. Szelídsége elrejtőzött a harcias kifejezések mögé.
4. (irodalmi nyelvben, régies) Tetszhalott állapotban van. Nem hal meg, csak olyaténképen, Mint midőn az ember elrejtezik mélyen És mikor felébred bizonyos időre, Csodálatos dolgot hallani felőle. (Arany János) Ő nem halt meg, csak el van rejtőzve. (Jókai Mór)
elrejtőzés; elrejtőző; elrejtőzött.
