elpuskáz
elpuskáz tárgyas ige (bizalmas)
<Főleg ügyetlenségből, hirtelenkedésből> elront, elhibáz vmit; tönkretesz. Elpuskázta az ügyet. Elpuskázta a jó helyzetet. Elpuskázta egész életét. A saját feje szerint házasodott, e lépéssel végleg elpuskázva a dolgot: … leragadt a szegénységbe. (Móricz Zsigmond)
elpuskázás; elpuskázható; elpuskázó; elpuskázott; elpuskáztat.
