elolvad
elolvad [l-o] tárgyatlan ige
1. <Olyan anyag, amely cseppfolyós alakot is ölthet, a meleg hatására> teljes egészében folyékonnyá válik. Elolvad a hó, a jég; elolvad a vaj, a zsír. Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az álltomban először elolvadt a meleg talpam alatt, aztán megfagyott. (Móra Ferenc) A hó elolvad, kitavaszodik. (Kosztolányi Dezső)
2. <Folyadékba tett szilárd test> apró részekre bomolva a folyadékban szétoszlik, feloldódik. A cukor elolvad a teában. A só elolvad a vízben. || a. (átvitt értelemben, túlzó) Elolvad a nagy hőségben (hőségtől, melegben, melegtől): nehezen v. alig bírja elviselni a nagy hőséget (meleget). Elolvad az ember ebben a nagy hőségben. || b. (átvitt értelemben) (Majd) elolvad (a kedvességtől): túlzottan és erőltetetten kedves. || c. (átvitt értelemben) (Majd) elolvad a gyönyörűségtől, boldogságtól: szemmel láthatóan rendkívül nagy gyönyörűséget, boldogságot érez.
3. (átvitt értelemben) <Tulajdon, vagyon, főképp pénz> apránként, észrevétlenül elfogy, eltűnik. Elolvad a pénz a keze között. A pénz … elolvadt … a jól bezárt vasládákban, a közpénztárakban is. (Jókai Mór) Nemhogy visszaszerezte volna az ősi birtok felét, hanem még ez a másik fele is majdnem elolvadt. (Mikszáth Kálmán)
elolvadás; elolvadó; elolvadt.
