előke
előke [e-e] főnév előkét, előkéje [e-e]
1. <Evéskor> a kis gyermek nyakába kötött s a ruhát a bepiszkolástól védő kendő- v. kötényféle.
2. Női ruha mellső részén levő, rendsz. fehér betét.
3. (zene) A dallamhangot megelőző, ahhoz kötött, tartamban alig mérhetően rövid hang v. hangcsoport. Rövid előke. || a. (zene) Ennek jelzésére haszn., a rendesnél jelentősen kisebb hangjegy; rövid ívvel kapcsolódik az utána következőhöz.
előkés.
