elnyugszik
elnyugszik tárgyatlan ige
1. (választékos) Aludni tér. Elnyugszanak a madarak az erdőben. Mindenki elnyugodott már a lakodalmas háznál. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) Elalszik. Horkantásai csakhamar hírűl adák, hogy elnyugodott. (Vörösmarty Mihály) Midőn férje gyöngéden lecsókolá szemeit, … úgy tett, mintha elnyugodnék. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Meghal. Elnyúgodott már kínjában szegény S panaszra többé ajka nem nyilik. (Vörösmarty Mihály) Édesanyámnak utolsó szava is az én nevem: Miska volt, evvel az úrban elnyugodott. (Táncsics Mihály)
3. (irodalmi nyelvben, régies) <Személy> tétlenül, cselekvés nélkül kezd élni. A hadjáratot végigszolgálta fegyverrel. De azután sem nyugodott el soha. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Vmely folyamat> elcsendesedik, meglassul. Megjön az éj, … az élet Elnyugszik. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, költői) <A Nap> alászáll, lenyugszik. Elkezdett utamból vissza-visszatértem; Addig a fényes nap rajtam elnyúgodott, Nagy bujdosásomban setétségnek hagyott. (Vörösmarty Mihály)
elnyugodott; elnyugtat; elnyugvás; elnyugvó.
