elnyargal
elnyargal tárgyatlan ige
1. (gyak. bizalmas) Nyargalva (1, 3–5) eltávozik. Az elszabadult ló pillanatok alatt elnyargalt. Felpattant lovára, és elnyargalt rajta. Elnyargalt a kocsmába egy liter borért. Amint nyerek: elnyargalok | Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen. (Petőfi Sándor) A fenevad felszökik fektéből, s … elnyargal. (Jókai Mór) A lovasnő nekivágott a néma mezőknek és elnyargalt. (Krúdy Gyula)
2. Vmi előtt v. mellett nyargalva elhalad. Huszárok nyargaltak el a ház előtt. Nem nyargalék el egy domb vagy harasztnál, Honnan ne szállott volna nyíl felém. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmin elnyargal: folyton, egyre csak arról beszél, sokáig emlegeti, hajtogatja, állandóan azzal foglalkozik; lovagol rajta. Egy-egy szót hibás fordításaiból kikapunk, azon a végtelenig elnyargalunk. (Jókai Mór)
elnyargalás; elnyargaló.
