ellenőrzés
ellenőrzés [n-ő] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az ellenőriz igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit ellenőriznek. Állami, gazdasági, katonai, statisztikai ellenőrzés; az ellenőrzés hiánya, elmaradása; a bevételek, a kiadások, a gazdálkodás, a nevelő-oktató munka, a szabályok megtartásának ellenőrzése; a minőség, az útvonalak, az üzem ellenőrzése; ellenőrzés alatt áll vmi; ellenőrzés alá ® helyez vkit v. vmit; ellenőrzést gyakorol vki, vmi fölött. Tessék a jegyeket ellenőrzésre felmutatni. A közpénztárakat szigorú ellenőrzése alá vette. (Jókai Mór) A Nyugat [c. folyóirat] a magyar törvények felügyelete alatt állt, – s ama végzetes években az előleges cenzúra ellenőrzése alatt. (Babits Mihály) a) (műszaki nyelv) Annak vizsgálata és megállapítása, hogy vmely termék tényleges tulajdonságai megfelelnek-e az előírásoknak, szabványoknak. Végső ellenőrzés; az ellenőrzés eredménye; gyártás közben történő ellenőrzés. A műszaki ellenőrzés hibákat talált.
2. Az a hivatali, üzemi részleg, amely ellenőrző tevékenységet folytat. Az ellenőrzésben dolgozik. Áthelyezték az ellenőrzésbe. || a. Ennek helyiségei. Átment az ellenőrzésbe. || b. Az itt dolgozók összessége. Az ellenőrzés vidékre szállt ki.
Szóösszetétel(ek): árellenőrzés; atomellenőrzés; jegyellenőrzés.
ellenőrzési.
