ellapul
ellapul tárgyatlan ige
1. <Tárgy külső hatásra> teljesen lapossá válik; szétlapul. Az izzó vas ellapul a pöröly alatt. Egy roppant csavargép … hengerei közé rakták az aranyrudacskákat, amik alatt azután ezek … vékonnyá lapultak el. (Jókai Mór)
2. (ritka, költői) <Táj> vmely irányban hegyes v. dombos jellegét fokozatosan elveszti; ellaposodik. A szirtfalak a síkkal együtt a tenger felé ellapulnak. (Vörösmarty Mihály) [A birtok] szőlős hegyoldalba hanyatlik át, s aztán ellapul végtelen síksággá. (Jókai Mór)
3. <Ember, állat> bizonyos ideig lapul (3) vhol. A nyúl sokáig ellapult az árokban.
4. (átvitt értelemben, régies) <Magasabb rendű mondanivaló, stílus> fokozatosan köznapivá, lapossá (I. 6) válik; ellaposodik. A költő ízlése tisztult …, de merészsége oda van, dikciója ellapul. (Arany János)
ellapulás; ellapuló; ellapult.
