elkalandozik

Teljes szövegű keresés

elkalandozik tárgyatlan ige, (választékos) elkalandoz
1. <Személy, állat> kalandozva (1, 2) eljut vhova, vmeddig. A honfoglaló magyarok Spanyolországig elkalandoztak.  Elkalandozott a sziklák közé. (Jókai Mór) Istók … messze világba elkalandozott. (Mikszáth Kálmán) || a. (határozói vonzat nélkül is) Elkóborol, elkószál. Már megint elkalandozott az egyik tehén.
2. Bizonyos (rendsz. hosszab) időt kalandozva tölt; bizonyos ideig kalandozik vhol. Órákig elkalandozott a belváros házai között.  Szerzett egy vitorlás yachtot …, amellyel aztán napokig elkalandoztak a hullámzó vízróna ünnepi magányában. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben) <Vki, vkinek elméje, beszéde, gondolkodása> a tárgytól elég távol eső dolgokra fegyelmezetlenül s rendszertelenül eltér; nem marad szigorúan a tárgynál, mást is felölel, másról is beszél. Elkalandozik a tárgytól. Az előadás második felében nagyon elkalandozott. A beszéd messze elkalandozott kiinduló pontjától. || a. (átvitt értelemben, ritka) Elkalandozik vhol, vmin: <vki, vkinek esze, gondolata, vágya> hosszasan kalandozik (3) vhol, vmin.  E théma fölött kalandozott el nyugtalan elméje. (Mikszáth Kálmán) Elméjük elkalandozott, és érzéki gondolatok lepték meg őket. (Nagy Lajos)
elkalandozás; elkalandozgat; elkalandozó; elkalandozott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT