elkábít
elkábít tárgyas ige
1. <Vki kábulást okozó anyaggal, szerrel, eljárással, ill. vmi a kábító hatásával> öntudatától, eszméletétől megfoszt vkit. Gázzal elkábította. Az erős ütés elkábította. A tüzes tapló, melyet a fülébe dugtak, elkábította. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Vki, vmi elkábít vkit: <kedvező kilátásokkal, jóleső lelki érzés keltésével> olyan állapotot idéz elő vkiben, hogy az józan ítélőképességét elveszti, elkábul; elszédít (2). Ígéretével elkábította. A siker elkábította. Az embereket a szép vers el szokta kábítani. (Vörösmarty Mihály) A dicsőség mámora elkábítja agyamat. (Jókai Mór) Hogy ez a kedves teremtés … az enyém, az a gondolat elkábított. (Gárdonyi Géza)
elkábítás; elkábító; elkábított; elkábíttat.
