éljen
éljen [éjjën v. éljën] indulatszó és főnév
I. indulatszó <Vki v. vmi iránti lelkesedés, ünneplés, elismerés kifejezésére, főleg gyűléseken, felvonulásokon.> [Megjelenik az ünnepelt az erkélyen. Kiáltások:] – Éljen! [Labdarúgóink újabb győzelmet arattak!] – éljen! „Üdv, üdv, üdv – háromszor üdv a tudomány fölkent bajnokainak, kik lejöttek bérces hazánkba terjeszteni a culturát” … Éljen, éljen – rivalgják, tombolják az írók, művészek. (Tolnai Lajos) || a. <Nagy öröm, tetszés kifejezésére.> Egy boltiszolga kosarat hoz borospalackokkal … „Éljen! meg van mentve a haza!” (Csiky Gergely) Száll [= esik] a farkas, száll lefele, Nagy örömmel lefetyele. | – Éljen, éljen, hej tyuhaja, Farkasnak már kutya baja. (Móricz Zsigmond) || b. <Helyeslés, az elhangzottakkal, a hirdetett véleménnyel való egyetértés kifejezésére.> Mert e kis ország csodálatosan Fut, felejt és jaj annak, ki lekésik: Nemes arcról lepiroslik a szégyen, De kiabál a piacon, hogy „éljen”. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek [ë] (birtokos személyragos alakban nem haszn.)
1. Ez a szó mint felkiáltás. Sok éljent kapott. Éljent ® kiált. Háromszoros éljent kiált. Kiáltsatok Siromnál éljent a respublicára. (Petőfi Sándor) Akármit kezdett mondani, a harmadik szó után rázúgott az éljen vagy az abcug. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Többszörös „éljen!” kiáltásával történő ünneplés; éljenkiáltás(ok), éljenzés. A lelkesült Deákpártnak éljenei közt vonultak ki a termekből Andrássy, Eötvös. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): éljenfergeteg; éljenharsogás; éljenkiáltás; éljenorkán; éljenrivalgás; éljenzaj; éljenzúgás.
