elinal
elinal [l-i] tárgyatlan ige (tréfás, gúnyos)
(Rendsz. menekülésszerűen) gyors iramban elmegy, elfut; meglép, megszökik, megfutamodik. A támadók elinaltak. Úgy elinalt, hogy hűlt helyét se találni. A pogányok nyakra-főre elinaltak Salgóról. (Petőfi Sándor) Húsz lovasom elinalt az úton. (Gárdonyi Géza)
elinalás; elinaló; elinalt.
