elhamvad
elhamvad tárgyatlan ige (választékos)
1. <Tűz, égő anyag> az égés közben rajta képződő hamu alatt, ill. maga után hamut hagyva lassan elalszik, elég. A parázs elhamvad. A tűz elhamvadt. Mi lett a rőzselángból? | Nekem elhamvadt – talán másnak ég. (Kiss József)
2. <Tárgy, anyag tűzben> hamuvá ég el. A tűzbe dobott levél elhamvadt. A holttest a krematóriumban elhamvad.
3. <Halott, holttest> elporlad. Akik A szolgaságban szabadok valának, És hirdették az ígét … Rég elhamvadtak a bitófa mellett! (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, költői, régies) Egyre fogyva, gyengülve elmúlik, elpusztul, elhal. Elhamvadt a magzat hő szerelme. (Kölcsey Ferenc) Leány, te sírsz és hervadozsz, És ifjuságod búban hamvad el. (Vörösmarty Mihály)
elhamvadás; elhamvadó; elhamvadt.
