elfed
elfed ige elföd
1. tárgyas (választékos) Vmit elfed (vmivel): vminek egyik oldalát v. egész felületét vmely anyaggal, tárggyal eltakarja, hogy ne lássék, ill. úgy, hogy nem látható. Kezével elfedi arcát. Az állást a katonák elfedték. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Szőlőtőkét> földdel betakar, hogy meg ne fagyjon. A tőkéket el kell fedni. A szomszédék már elfedtek. || b. Vmit elfed: <tárgy, dolog> terjedésével, növekedésével úgy helyezkedik vmi fölé, elé, köré, hogy az nem látható. A lombok lassan elfedték a fa törzsét. Áll a kis domb egyszerű jelével, S te természet, elhagyottak gyáma, Vadvirágok- s fűvekkel födéd el. (Petőfi Sándor) || c. tárgyas (választékos) <Füst, köd, por stb.> olyan sűrűn vesz körül vkit, vmit, hogy a látást akadályozza, a szem elől egyre inkább eltakarja. A … padlásszoba annyira megtelt dohányfüsttel, hogy elfedte egymás elől a beszélők arcát. (Kuncz Aladár) Juliskát elfödi az alkony. (Juhász Gyula)
2. tárgyas (választékos) <Nyílást> lefed (1), fedéllel, borítóanyaggal elzár, befed (3). A kutat elfedte.
3. tárgyas (műszaki nyelv) Lefed (3). A lemezt sokszorosításkor elfedik.
4. tárgyas (választékos) Elfed vmit, vkit: <dolog> olyan helyzetben van, kül. úgy van rajta vmin, úgy veszi körül, hogy a rálátást megakadályozza. A hegy elfedi a kilátást. A köd elfedi a csúcsot. A fátyol elfedi arcát. Kunyhóinkat egészen elfedte a felfutó növény színes, illatos virágfüggönye. (Kuncz Aladár)
5. tárgyas (fizika) <Hang> egy másik gyengébb hang észlelését megnehezíti vagy lehetetlenné teszi.
elfedés; elfedet; elfedett; elfedhető; elfedő.
