elevátor
elevátor [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -a
1. (műszaki nyelv) Olyan felvonókészülék, gépi berendezés, mely szemcsés v. szálas anyagot (gabonát, őrleményt, szenet, homokot, szalmát stb.) végtelen láncra erősített edények v. fogak segítségével függőleges v. ferde pályán magasabb szinten levő helyre szállít. Hevederes, serleges, szabályozható elevátor. Elevátor hordja a szalmát. Elevátor segítségével ürítik ki az uszályt. || a. (műszaki nyelv) Pneumatikus elevátor: olyan berendezés, amely apró szemű magot nagy nyomású légárammal működő csővezetékben szállít.
2. Olyan gabonaraktár, amelybe ilyen készülékkel raktározzák be, és amelyből ilyennek rakják ki a gabonát, őrleményt. Három uszály búzát raktároztak be az elevátorba.
3. (orvostudomány, régies) Fognak az állkapocsból való kiemelésére, ill. foggyökerek eltávolítására való fogászati műszer; emelő.
Szóösszetétel(ek): elevátorhajó; elevátortorony.
