életbölcsesség
életbölcsesség főnév (csak egyes számban)
Az a mérlegelőképesség és elvszerű magatartás, amellyel az ember az élet fontos kérdéseit megítéli, és a felmerülő nehézségeket megoldani igyekszik, ill. elviselni képes. A mai ember életbölcsessége; a bohémek életbölcsessége. Életbölcsessége az volt, hogy ki tudott igazodni … a tiltó paragrafusok között. (Móricz Zsigmond) || a. Sok tapasztalaton alapuló, sok tapasztalatból leszűrt józan, bölcs életfelfogás, erkölcsi magatartás. A sokat látott ember életbölcsessége. Nagy életbölcsesség van ebben a közmondásban. Ha való, hogy a nyelv tüköre a nemzet szellemének: még szorosabban lehet azt a közmondásokról állítani, … nem ritkán több valóságot s mélyebb életbölcseséget találni bennök, mint talán keresnénk. (Vörösmarty Mihály)
életbölcsességű.
