elenged
elenged [l-e] tárgyas ige
1. <Megfogott tárgyat, személyt, testrészt> kienged a kezéből, ill. a fogóeszközből; nem tartja fogva tovább; elereszt. Elengedi a gyeplőt, a kormányt, a kötelet, a kötőféket. Engedd el azt a macskát! Engedd el a lábamat. El ne engedd az ágat, mert megcsap. Elengedte a szivaros doboz tetejét: lecsappant, s a vezér kicsit hátrahúzódott tőlem. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Elengedi magát, vmijét: elereszti magát, vmijét. || b. (sport) <Vmely játékost> nem fedez, nem áll rá vkire. A védelem könnyelműen elengedi az ellenfél középcsatárját: gól!
2. <Fogva tartott, megkötött állatot> szabadon enged. Elengedi a borjút, a csikót, a kutyát. A macska elengedte az egeret. || a. <Mozgásában gátolt, lekötött tárgyat> szabadon útjára enged. Elengedi a léggömböt, a sárkányt.
3. Vkit elenged (vhova): hatásköre, gondozása alatt álló személynek engedélyt ad, hogy vhová elmenjen. Elengedi a gyereket a meccsre, a moziba. Nem engedte el a lányát a bálba. || a. <Távozni, ill. továbbmenni készülő személyt> nem tartóztat tovább; elereszt. Olyan szívesen fogadta, hogy alig engedte el. Itt éjfélig nem engedik el a vendéget. Ezer miatyánkot mondok, ha kell, – | míg meg nem áldasz, nem engedlek el! (Szabó Lőrinc) || b. <Illetékes személy kihallgatás, tanácskozás után> távozni enged vkit; elereszt. Elengedte az előadókat. Elengedték a tanúkat. || c. <Foglyot> szabadon bocsát; elereszt. Háromévi raboskodás után elengedték. Várja, várja, hogy elengedik, Mert rab a rab, ha jó is, aki tartja. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben) Vmit elenged (vkinek): vmely tartozást nem követel tovább, büntetést, kötelezettséget nem tart fenn, nem hajt végre. Elengedi az adósságot. Elengedték az adóját. A szegény utasnak elengedte a hídvámot. Szőke Panni henyélve ül … De az apja még se bánja, Mert kisasszony a leánya, Ő maga is boldog jobbágy, Elengedik a robotját. (Arany János) A felsőség … talán el is engedi a büntetésünket. (Mikszáth Kálmán) || a. Nem kívánja, hogy megtegyenek vmit, hogy bekövetkezzék vmi; nem veszi szívesen. Elengedi a formaságokat; (régies) nem enged el magának vmit: nagyon is óhajt, nem mond le róla, részt akar benne venni. [A főispán] örömest elengedte a feszeskedést [= szertartásosságot] mindenkinek. (Vas Gereben) Pálmát még csak kíváncsiabbá tette e szavával. Hogy engedné el magának, hogy egy ilyen fenevadat szemtől szembe lásson? (Jókai Mór)
5. Szolgálatából elbocsát; elereszt. Elengedte a sofőrjét. Derék lány, elismerem, de végre senkit se lehet kényszeríteni. El kell engedni. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Távozót, szolgálatból kilépőt> vhogyan elereszt (4a, b). Hogy engedhetett el anyád ilyen öltözetben? Mindenünnen jó bizonyítványokkal engedték el. Az apja egy forint nélkül engedte el. Szép kelengyével engedte el a lányát.
6. (ritka) Elereszt (5–6). Elengedi a szerencsét, a jó alkalmat; elengedi a szót a füle mellett.
7. (irodalmi nyelvben, régies) Megbocsát. Könnyen elengedtem apám megölését. (Arany János) A tolvajlást még elengedném neki, de az árulást nem engedhetem el. (Mikszáth Kálmán)
elengedés; elengedett; elengedhető; elengedő.
