elégikus
elégikus [e v. ë] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb (ritka, irodalomtudomány) Az elégia műfajához tartozó. Elégikus költemény. || a. (átvitt értelemben) Bánatos, borongós, szomorú hangú. Elégikus hangulat; elégikus hangon szól.
II. főnév -t, -ok, -a (irodalomtudomány) Olyan régi görög v. római költő, aki elégiákat (1) írt. A görög elégikusok.
