eldöglik
eldöglik tárgyatlan ige eldögöl
1. <Háziállat, főként vész következtében> rendsz. tömegesen elhull (4), elpusztul. A nyáron eldöglöttek a tyúkjai. Mikor marhád eldöglött, helyette nem adtam-e neked két szép tinót? (Jókai Mór) Ha valakinek … eldöglik a marhája, az is a balsors szeszélye. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, durva) <Ember> meghal. Vagy eldöglik, vagy zsivány lesz belőle. (Jókai Mór)
2. (durva) <Dologkerülő ember> hosszabb ideig tétlenül hever. Képes eldögleni naphosszat.
eldöglés; eldöglő; eldöglött.
