elcsigázott
elcsigázott melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, állat>, akit, amelyet a sok munka, rossz bánásmód, koplalás elkínzott, nagyon legyengített; nagyon kimerült. Elcsigázott ember, barom, ló; nehéz munkától elcsigázott kubikos. A fuvaros hiába veri elcsigázott lovait. [A] katonák sárosak, elcsigázottak, de nem csüggedtek. (Jókai Mór) Ez a sovány elcsigázott pára, Ebben a nép talál a hasonmására. (Mikszáth Kálmán)
2. Az ilyen személyre, ill. állapotára jellemző, rá valló. Elcsigázott test. Békét ohajt … Az elcsigázott elme. (Arany János) Megrázta elcsigázott, sovány derekát. (Tolnai Lajos)
elcsigázottság.
