elcsavar
elcsavar ige
1. tárgyas <Csavarható szerkezetet, géprészt> csavarással más helyzetbe állít, elfordít, s ezzel az illető szerkezetet rendsz. elzárja, működését megszünteti. Elcsavarja a csapot, a fogantyút, a kallantyút. || a. Elcsavar vmit: ilyen mozdulattal vmely vezetéken szolgáltatott anyag, energia kiáramlását megszünteti. Elcsavarja a gázt, a vizet; elcsavarja a rádiót, televíziót, az állomást: a készüléken éppen fogott állomás vételét a készülék megfelelő alkatrészének elfordításával v. elmozdításával megszünteti.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Elcsavar vmit, vminek az értelmét elcsavarja: elferdíti; kiforgat vmit az értelméből. Elcsavarja az igazságot. A bölcselők között … én első valék, ki tudtam Törvényt s jogot ellenkező irányba elcsavarni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ismerem a törvényt – sokszor elcsavartam. (Csiky Gergely)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vki elcsavarja vkinek a fejét: a) férfi nőt v. nő férfit léhán magába bolondít. Jogász korában sok leánynak elcsavarta a fejét. Ti férfiak nem tudtok igazán szeretni … Ismerlek … El ne csavard annak a lánynak a fejét. (Kosztolányi Dezső) b) (ritka) szép szavakkal elvakítva v. a valóságot előle eltitkolva beugrat vkit vmely nehéz helyzetbe. Egészen elcsavarta [Zsuzsika] fejét az a bizonyos Femina kisasszony; annyit beszélt neki a művészi pálya dicsőségéről. (Jókai Mór)
4. tárgyas (sport) <Úszóversenyen> a versenypálya neki kijelölt részét elhagyja, oldalt félreúszik. Mindjárt elcsavart, és ezért lemaradt.
elcsavarás; elcsavarható; elcsavaró; elcsavart; elcsavartat.
