elbúcsúzik
elbúcsúzik tárgyatlan ige
Búcsút vesz vkitől. Elbúcsúzik barátaitól, családjától, feleségétől. Szépen megköszöntem, rája elbúcsúztam, Jóllakott fakómat aklából kihoztam. (Garay János) Zsebre dugta sztetoszkópját, begombolta fehér munkaköpenyét. Kezét a kilincsre tette és elbúcsúzott. (Hunyady Sándor) || a. (költői) Elválik. Uram siess. Te nem birsz elbucsúzni. (Madách Imre)
Szólás(ok): (bizalmas) Attól már elbúcsúzhat: elveszettnek tekintheti, keresztet vethet rá; ld. még kapufélfa.
elbúcsúzás; elbúcsúzó.
