elborít
elborít tárgyas ige
1. Vmi egyre nagyobb felületen elterülve befed, belep, beborít vmit. A kiöntött folyó nagy területet elborít. Arcát elborította a vér. Szemét elborítja a könny. Jób homlokát | Elboritotta vére. (Petőfi Sándor) A tüzet a fa alatt már elborította a hamu. (Gárdonyi Géza) Úgy elborította szememet a könny, mint a koporsó előtt, ha a legszeretettebb lény van … eltűnendőben. (Móricz Zsigmond) || a. Nagy terjedelmével, tömegével ellep, eltakar. A képek egészen elborítják a falat. Az autót elborította a sok virág. Testét elborítja a kiütés. A láng … hirtelen elborította az egész tetőt. (Gárdonyi Géza) Mindent elborít most | cigarettánk füstje. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Óh únalom! vad únalom! | … Ifjú korom víg hajnalán A felkelő napot talán Örökre elborítod? (Csokonai Vitéz Mihály) Édes szender, … boríts el álmaid tündér fátyolával. (Vörösmarty Mihály) Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. (Kaffka Margit)
2. (átvitt értelemben, választékos) Arcát csókkal borítja el: arcának minden részére sok-sok csókot ad.
3. (átvitt értelemben, ritka) Szitokkal elborít: sok szitokkal illet. Nem tűrhetém tovább … : kitörtem, elborítám Szitokkal és mocsokkal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. (átvitt értelemben, költői) Elhomályosít, elsötétít. Sötét felhő … elborítá A holdfényes éjszakát. (Petőfi Sándor) Az este … Szürke fél homálya áradozni kezde, Lassan elborítá a tábort. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, költői) <Vmely érzelem> teljesen hatalmába kerít, eltölt vkit, vmit. Valami keserű érzés … elborította egész lelkét. (Jókai Mór)
elborítás; elborító; elborított.
