elbont
elbont tárgyas ige
1. <Építményt> lebontva helyéről eltüntet. A házat elbontotta. Elbontá, eladta [a fészer] köveit és fáját. (Arany János)
2. (vegyi ipar) <Vegyületet, rendsz. közelebbről meg nem nevezett szerves anyagot> alkotórészeire bont. A vizsgált anyag egész mennyiségét elbontja. Az élesztősejtekben levő enzim a cukrot elbontja.
3. (ritka, népies) <Szálas anyagot> részeire bont; kibont, szétbont. Elbontja a haját. || a. (ritka, népies) <Ágyat> megvet (1a). Bontsd el, anyám, bontsd el paplanos ágyadat, Hadd pihentessem el fáradt tagjaimat. (népköltés)
elbontás; elbontat; elbontható; elbontó; elbontott.
