elbomlik
elbomlik tárgyatlan ige, (régies) elbomol
1. (ritka) <Tárgy, kötelék> alkotórészei szerint különválik, eloldódik. A kötelek elbomlottak, és a csomagok a földre estek. Mikor a kaláris szétszakad, elbomlik, tűvel kell felszedni a földről. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, régies) Megbomlik, szétbomlik, kibomlik. Nyugodjatok, megvan már amitől Nyugalmatoknak el kell bomlani. (Vörösmarty Mihály)
2. (vegyi ipar) <Vegyület önként v. külső hatásra> kisebb molekulasúlyú vegyületekre, ill. elemekre esik szét. A cukor hevítésre elbomlik. || a. (vegyi ipar) <Egyes elemek radioaktív izotópja> spontán sugárzás közben más elem izotópjává alakul. || b. (régies, költői) <Test> elporlad. Hű leszek, Míg e törődött test el nem bomol. (Vörösmarty Mihály)
elbomlás; elbomló; elbomlott.
