elbőg
elbőg ige
1. tárgyas Elbőgi magát: a) (durva) elkezd hangosan sírni. Erre a hírre elbőgte magát. b) elbődül. Hajnalban elbőgte magát a beteg tehén. A fiatal őzbak … elbőgi álmában | magát. (Radnóti Miklós)
2. tárgyas (ritka, durva) Bőgve (3) előad, elénekel. A részeg társaság elbőgte a nótát. || a. tárgyas (ritka, durva) Bőgve (2) elmond. A gyerek elbőgte panaszát.
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Hosszabb ideig szakadatlanul bőg (2). A gyerek elbőg akár egy óra hosszat is.
elbőgő.
