elbódul
elbódul tárgyatlan ige
1. Egészen bódulatba esik, ill. bódulni kezd vmitől. Elbódult a cigarettától. A két gyermek feje egészen elbódult a beszédektől. (Jókai Mór)
2. (népies) Útját tévesztve kóborol vhol. Elbódul a sötét erdőben. Mikor köd van a pusztán, maguk az ittlakók is elbódulnak benne. (Jókai Mór)
elbódulás; elbóduló; elbódult.
