elbódít
elbódít ige
1. tárgyas <Ütés, mozgás, kábítószer> rövidebb időre az eszmélet eltompulását, elkábulását okozva bódulatba ejt. Az ütés, az injekció elbódította. A hajóban az a szűntelen való rengetés, hányódás a főt elbódítja, a gyomrot elkeveri. (Mikes Kelemen) || a. (tárgy nélkül is) <Ital, illat> rövid időre kellemes, könnyen bódulatba ejt. A csillagok elveszik szemünk fényét s a virágok illata lerészegít, elbódít. (Petőfi Sándor) A pálinka elbódította, fájó érzéseit elaltatgatta. (Nagy Lajos)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vki elbódít vkit: úgy hat rá, hogy az elvesztve józan ítélőképességét teljesen befolyása alá kerül. Hízelgésével, mézesmázos beszédével teljesen elbódította a lányt. || a. (átvitt értelemben) Vmi elbódít vkit: vkinek vmely megnyilatkozása így hat vkire. A hízelgés elbódította.
elbódítás; elbódítható; elbódító; elbódított.
