elbirtoklás
elbirtoklás főnév -t, -a (csak egyes számban) (jogtudomány)
Tulajdonjog megszerzésének egyik módja: vmely idegen, ingó v. ingatlan vagyontárgy békés birtoklása meghatározott, hosszabb időn át, anélkül, hogy a tulajdonosa ez ellen tiltakoznék, és hogy ezt pörrel megtámadná. A rét elbirtoklással került a község tulajdonába.
elbirtoklási.
